Srebrni most - Ezüst híd
- Bjelosevity Predrag versei - Pesme Predraga Bjeloševića
Banya Luka-i költőbarátom egykor a hangok bűvöletében élt. Minden hangot versbe akart foglalni, megeleveníteni - "utána már nem is lesz miről írnom". Az "antiidőkben" Predrag Bjelošević így vélekedett költészetéről. Külön zamata vezetéknevének - Fehér. (Istenem, Peđa, bennünket is szétválasztott az értelmetlen háború! Most merre kószálsz?)
"Rešetka i san" (Háló és álom) c. verseskötetében (Glas kiadó Banja Luka - 1985) többek között található egy versciklus a hangokról. A teljes versciklust, anno, lefordítottam, de sehol sem találom. Minden versfordításom meg van, kivéve egyet. Hevenyészve lefordítottam néhányat. Talán érdekes lesz mindenki számára, hogyan él át a költő egy - egy hangot.
.
Bevezető a hangok világába
.
"A lélek leglényegesebb érdekeit
az értelem szintjére hozni."
Hegel, Esztétika
.
"Itt a levegő, a nap sa fellegek,
ott fenn a kék és, s mögötte
talán költemények; talán csengő
hangok...
Van remény. Van remény számunkra,
önmagunk ellenére."
Juan Rulfo, Pedro Paramo
/O/ - A tökéletes forma
.
O- tökéletesség
a szárazföld tengerekkel határolt
a korallzátony cápákkal
az ember csillagokkal
.
alak melyben őserő szunnyad
szem
nap
ágyúcső
.
O- tökéletesség
mint két összeférhetetlen én
az ajkak szakadéka előtt
elképzelt pont a horizonton
két elnyűtt félgömbbel
- fekete Álom és fehér Háló -
.
O - tökéletesség
keményítővel átitatott
szétfeszített vászon
mely festéskor
az első érintésre megtörik a létrehozó kezén
.
O - hozzáférhetetlen
O - tartalommal telve
és eredendően megismételhetetlen
sötétségben és tartósítottan
önmagában él
.
O - isteni alakzattal pszihopata
O - emésztőrendszerem
O - burgonya a tálban
O - gépjármű
O - osztódó egység
O - az oszthatatlan része
.
O - tökéletesség
nem az ajkakon fakadó
banális csodálkozás
...Óóóóóó...
.
CANINA LITTERADal a változó /R/-ről
Az erdőben él egy madár,
éneke megállít bennünket
és belepirulunk
Arthur Rimboud
R amelyik az utcán halad és r
amelyik nem tudja hogy éppen most
halad az utcán
ugyanaz az /R/
amelyből a járókelők tudat alatt
/O/-t formálnak
a zárt tér
a gondolkodás feltétele
R áttöri a hangfalat és gyakran
tartózkodik börtönben bolondok házában
diszkó klubokban és egyéb nyilvános
szelídítőhelyeken
a háborúban a harcmezőn téveszme
ritkán horgászik és van otthon
mint más hangoknak
nincs szüksége változásra
még a kis r is
a legártatlanabb szavakban
is lázadó
és éles a többi betű között
R kiejtéskor
erőt igényel
mikor elhangzik lobogóként vezeti
a levegőben a mondatot
/megveti a bátrak érdemrendjét mellyel ékesítik
de hőstettekre képes és később ha elfáradtak
a tespedt agytekervények ha már nem
reagálnak a harcra melyet ősidőktől fogva
hirdet sorsa a tudat alatt teljesül be/
R nem viselik el a gyerekek és öregek
R kihasználják az ügyeskedők szajhák és politizálók
R mindég szolgálatban van
akkor is ha hűvösben henyél
és akkor is ha megreked a torokban
R sosem volt közönséges betű
R az őrszellem
más betűknek erőt magabiztosságot nyújt
R védi és eltiporja a létet
R védi és eltiporja a nyugalmat
R védi és eltiporja a szabadságot
R védi és eltiporja az egységet
R védi és eltiporja a szeretetet
R változó mint a nyugalom
a szabadság az egység és a szeretet
R önmagától szabadulni kíván
és más csillagrendszerben
mindennapi életet kezdeni
R megnyitja az /O/-t
felismeri energiáját
magába foglalva
hatalmassá válik
Pont az az /R/
amelyre gondolunk
Canina littera
még ma szabadságon van
sétál
R a meglettek
romantikus igézetével szenvtelen
R járókelő szótár
mindenttudó és csavargó
aki éjjel nappal álomvilágban él de tüzet okád
és nem veszi észre hogy az elhaladók
- véletlen álmodozók – berzenkednek
és abban a pillanatban
néhány sor kört alkotva
/O/ betűt formál
O – tartalmas
gombaalakú zárt tér
O – tökéletes
gondolkodásra teremtett tér
.
/Á/ tértölelő
ÁÁÁ csodálkozó
Ki az /Á/-t képtelen a szoláris
rekeszből kiejteni sosem
fogja felismerni a mellkasban
rejlő kozmikus teret
.
/Á/ erdőkön átsuhanó
végtelenbe szálló sóhaj
fertőzéssel gyógyszerekkel teli
utolsó óhaj
.
/Á/ hajnali éteri kékség
/Á/ déli izzó vörösség
/Á/ naplementét ölelő sötétség
.
A szavak hatósugarán túl
kemény realitás a tenyéren
egyedül önmagával rokon
mint fészkek a szélben
mindenütt jelen van
.
Megjegyzés:
- a szerb - (horvát) nyelv - számomra még mindég egy nyelv létezik - nem különbözteti meg az "a"-t az "á"-tól. Kiejtése nyilt "a", ami az "a" és "á" között van.
/Sz/ mint remény
önmagában és maga körül
/Sz/ az anyag éltetője
a tudat halálának temetője
/Sz/ sárga mint újraolvasás
előtt a költemény
piros mint létrejöttekor a remény
/Sz/ érdes vak hangtalan
selymes bolondság a térben
önmagában kétségbeesés
!Sz/ a tűzön jég
az orcán él
a fogak közt üvegtörmelék
/Sz/ a vasútállomáson szomorú keszkenő
kozmikus reszelő – állandóan égő
önmagában és maga körül lebegő
Megjegyzés:
Nem csak a szerb – (horvát) nyelvben S = Sz. Talán így érthetőbb a magyar S/s grafológiai értelemben vett jelentéstartalma.
Ly
ez a szerelmes vers a maga
vizuális rövidségével épp
ellentéte annak a széles
mocsárnak mely a térben
és jellemében meghatározza a /Ly/ hangot
mikor mi akik vagyunk
egyesülünk
/S/
lényegében
változik a pillanat
Megjegyzés:
A szláv nyelvekben, így a szerb – (horvát) nyelvben is kiejtik a /ly/ hangot