Srebrni most - Ezüst híd

Irfan Horozović (Banja Luka 27. travnja 1947 - ) je bosanskohercegovački književnik, bošnjačke nacionalnosti.

Horozovity Irfan (Banya Luka 1947. április 27. - ) bosnyák irodalmár.

U originalu ove pesme su objavljene u knjizi: Testament iz mladosti . 1980.

Az itt közölt fordítások az 1980-ban megjelent Ifjúkori hagyaték (Testament iz mladosti) kötetben találhatók

Kóló

Újra az a sirató kóló némán is zokogó
az esendő világot leteperő bús lelket felemelő
legény áll a legeslegszebb
törékeny kedvesem mellett
hogy az eszed megvesszen
hogy bánatod elvesszen

Emlékszem ártatlan ajándékok ifjúságára
emlékszem veretes igéret megtört napjára
régmúlt idők gyászdala
az élet láncát szaggatja
néki táruljon a szív s daloljon a gyilkos tőr
a temetőből hozzá szóljon  az elhantolt szerető

Íly gondterhelt kólóval álmodj
szikes földet szőlőskertté varázsolj
kedvesem mellett egy legény
levél mellett arany levél
hogy az eszed megvesszen
hogy bánatod elvesszen

Emlékszem tündérekre és lakodalmak táncára
emlékszem az arany fonálra s a szövőnők dalára
ezüstpénzként hullott a hamuba
az örvénylő sistergő hadsereg
nyelvem megfagyjon törjön le a beoltott ág
igya ki más kupám éltető tartalmát

Újra azt a kólót járják nemlétező tamburák
tamburává vált  a legény a leány oldalán
jó embere lesz a lánynak
hitvese lesz a gazdának
locsoljuk újra szerte a pálinkát
öntsd szikkadt torkodba légy vidám

Emlékszem néma beszédekre fekete szemekre
mikor játéktól a bölcs  mint  könyvtől a vak rettent
emlékszem szótlan szavakra
dallam nélküli dalokra
emlékszem egyszer éjjel felkerekedtek a sokak
csodálták az újszülött kólót mit addig nem láttak soha

Újra az a sirató kóló némán is zokogó
világot leteperő bús lelket felemelő
legény áll a legkecsesebb
kicsiny szépségem mellett
hogy az eszed megvesszen
hogy bánatod szétessen

A márványtenger

Elhagylak téged sötétség széttört gömbjét  

ódon  szenvedélyes boltívek

végtelen fészekek körülhatárolóját

ágyra áhítót

hol megül az álom

Megérintett magányoktól mámorosan

ahová a testek aszalodva emelkednek

ha meglep a rettenet

és a légiesen áttetsző reggel

elsűllyedek benned

én

ki sejti a gyengéd halált mely homlokomra

barázdával véste be magát

Itt vagyok hullám

az enyémnél  mélyebben ringó bölcsődben

árbóc

nélkül szétszabdalva

a  feledés sűrű sötét pontja felé

határtalan ősi formák igézetében haladok    

p o s t     f e s t u m

Mit is láttam

és ki fordult a sarkon

csak a szél

leheletétől kővé dermed a tenger

a nemlétező emlékek tengere

a márványtenger

.

Öregek

Búsveretes díszes ezüst övezettel

esetlen szamarakon

őszszakállú öregek ülnek

egy közülük gerlicét visz

glóbuszt a másik

napkeletről arany tükröt a harmadik

az utat melyen néma öregek jönnek

arany kupolák napfényben fürösztenek

és bágyadt erődök fehéren tündökölnek

hosszú komor az az út mely elvezet a semmibe

a semmibe

a semmi földjére ragyogó árkádokkal borított út vezet

nyeregben  ülnek a roskadozó öregek

magasztosak és szánalmasak nyeregben

míg ülnek

míly törékeny is az a test melyből fényes palota fakad

fényéből a fekete barlang fonalat sző

és a szőrmecsuklyákból karcsú magas torony nő

szamarakat hajszolnak néma öregek

de titkok emésztik

rabul ejtett nyelveiket

.

Elégia

Fokossal döntöttem le a piszkos eget

mert az a fedő soha semmire senkinek sem használt

csak hivalkodva

értelmetlen csalárd játékba űzte az ügyefogyottakat

Maradtam hát a levegőkancsóban:

suhintottam szekercémmel s ledőlt egy fal

s utána  a másik is romba dőlt

egy pillanatig a kancsó üvegfülén játszottam

hintáztam

majd nagyot zuhanva összezúztam magam a valóság talaján

kezeimmel ijedten tapogattam zsebeimet

mindhiába

az ábrándok  üveggolyói darabokra hulltak a zuhanásban

figyelj:

mit tegyek most ezen a gipszből öntött sivár térképen

ezen az álmos domborművön

ezen az agyongyötört földrajzkönyvön

egy hangya hátán helyezkedtem el és utaztam

de a szaharát elérve

a hangya elkedvetlenedett

el kellett fújnom

az ördögbe azzal a hangyával

 (ismét teljesen jelentéktelen dolgokról kezdtem fecsegni)

vissza kell térnem rendezni életemet                                      

Ennek a lakásnak hatalmas ablakai vannak                

csak ablakai  falai nem is léteznek                                       

de nem ez az ami engem aggaszt

Ősz öregember ül mozdulatlanul egy ágon                            

és figyeli hogyan étkezem

nem tudom elviselni ha valaki evés közben szemlél

és ez  még nem is minden      

dolgozni sem tudok tovább

zavar az az ág és rajta az ősz aggastyán

Gondolkodni kezdtem

hogyan álljak bosszút az öregen                                                         

gépfegyverrel sortüzet adtam  rá

süvítettek a golyók semmi

korgó gyomrom  teljes magárahagyatottságát hirtelen

megértettem

egész egyszerűen elszökött

mert megfeledkeztem az evésről

naphosszat halmoztam a robbanóanyagot

és a fegyvereket

egyre csak lőttem azt a ravasz alakot                                      

aki rongyos puttonyával együtt ott azon a vastag  ágon

gubbasztott                            

ebadta lelke csak mosolygott

ez valami pokoli  megsemmisítő  mosoly volt

egész testem a dühtől remegett

és így múltak a napok egyik a másik után

hetek és hónapok

és ahogy felhalmozódtak a hónapok  az agyonhajszolt lovak által

húzott vészthozó kocsiján

elrohant az év is                     

és akkor elkezdtek menetelni azok a kocsik  

állandóan

előttem                                   

egyhangúan és makacsul

matematikai tételek

egzakt pontosságával

arra gondoltam hogy mindent otthagyva visszatérek

elrendezni otthonomat

 (vártam hogy a lány betoppanjon hozzám)

de valami düh vagy dac kényszerített arra hogy ne térjek vissza

NINCS VISSZATÉRÉS

saját fülembe kiáltottam                     

és

mikor már az utolsó kerék is elgurult

erről az egyensúlyozni próbáló szerencsétlen szekérről

tehát   

még mielőtt kimerült erőtlen karjaimat ölembe

ejtettem volna

megértettem a cinikus  öreg bölcsességét:

A postás volt ő aki eljött megmondani

hogy  a lány nem fog jönni

.

Bocsac

 Ideg a ködben

A kötéltáncos                                                            

Kedvtelésből zuhanni vágytam